Miért nem elég a fájdalomcsillapító vagy szuri porckorongsérvnél?
- Mar 22
- 1 min read
Bevettem, elmúlt… aztán visszajött. Egyre gyakrabban. Miért?
Pár hónapja kezdődött.
Ha őszinte vagyok, évek óta néha már jelezgetett.
Aztán egyik nap úgy meghúzódott a derekam, hogy a lábamba is lesugárzott.
Azt hittem, a lábammal van baj.
Bevettem pár fájdalomcsillapítót.
Jobb lett. Megkönnyebbültem.
Végre tudok dolgozni. Nincs gond.
Aztán hirtelen újra kezdődött.
Az éjszakát már végig kínlódtam.
Másnap injekció. Majd gyógytornára küldtek. Minek? Mozgok én eleget!
De ott értettem meg:
nem a fájdalmat kell megoldani – hanem azt, ami kiváltja.
Amikor elkezdtem foglalkozni a terheléssel és az izmaimmal,
nem egyik napról a másikra, de jobb lett.
De végre nem jött vissza újra és újra.
Megtanultam:
* mitől romlott el
* és hogyan kell máshogy mozognom.
Torna nélkül ma is ugyanott tartanék. Gyógyszereken êlnék, a műtétben várnám a megoldást.
Most màr tudom: a fájdalomcsillapító csak elnémítja a tünetet.
De a probléma nem a fájdalom – hanem az, ami mögötte van.
A valódi megoldás:
* megtanulni jól terhelni a testem
* helyreállítani az izomegyensúlyt
* új mozgásmintákat kialakítani.
A fájdalomcsillapító időt ad ehhez.
Ez az a pont, ahol a legtöbben elakadnak.
Nem azért, mert nem tesznek bele munkát,hanem mert nem a megfelelő irányba indultak.
Ez az, ami eldönti, hogy valaki kijön belőle – vagy évekig benne marad.
Te melyikben bízol?
Egy jól átgondolt, a testedre szabott komplex gyógytornában,vagy abban, hogy csak mozogjak valamit, és majd elmúlik?
Comments