Egy derékfájós napja:

"Reggel amikor felébredek egyből èrzem hogy valami nagyon nincs rendben a derekammal. A fájdalom szinte az ágyhoz szögez. De nem hagyom, hogy legyőzzön. Összeszorított fogakkal, lassan, de felülök. Minden mozdulat belehasít, de csak azért is megmozdulok. Nem fog ki rajtam egy becsípődés!

A fürdőszobáig úgy vánszorgok, mint egy robot, de közben magamban morgok:

“Be kell mennem dolgozni. Nem maradhatok pont ma itthon. De cipőt húzni sem bìrok! Papucsban mennyek? Le sem bírok hajolni!" Mindent lábbal lökdösök. Nyomorèknak érzem magam.

A munka közben alig bírok ülni, állni. Minden mozdulat szörnyű.

De nem hagyom, hogy lássák rajtam. Magamban káromkodok minden szúró fájdalomnál, és ùgy teszek, mintha minden rendben lenne. Inkább makacsul csinálom tovább a dolgom, még ha minden porcikám tiltakozik is.

Délutánra érzem, hogy elfáradok, de nem hagyom magam. Nem a fájdalom diktál, hanem én döntök, mit csinálok. Nem fogok egész nap feküdni otthon, mint valami kiszolgáltatott.

Este, amikor végre ágyba kerülök, érzem, hogy teljesen kimerültem. Mintha minden erőmet elvitte volna a nap, de legalább végigcsináltam. Már nem is akarok semmin gondolkodni, csak felejteni ezt a napot. Óvatosan helyezkedem, keresem azt a pozíciót, ahol a legkevésbé fáj, és közben csak egy dolgot akarok: végre elaludni, és legalább pár órára megszabadulni ettől az egész nyűgtől. Holnap majd újra szembenézek vele.”

Te meddig bírnád így? Fájdalomcsillapítóval elnyomod a fájdalmad, majd újra és újra előjön a kìnzó fàjdalom. Egyre hosszabban!

A szenvedés megelőzhető!

Kezdd meg a megfelelő gyógytornàt időben!