Te megéled érzéseid?

Kimutatod, kimondod, ha valami fáj, kellemetlen? 
Megengeded, hogy érezhess örömöt, bánatot, dühöt, szomorúságot? 

A társadalom úgy nevelt bennünket, hogy fojtsuk el az érzéseinket. Ne mutassuk ki, mert azt nem illik, főleg, ha fiú vagy. Később felnőttként még büszke is leszel, ha rajtad bizony nem látszik mennyire fáj vagy elszomorít valami, mert már olyan jól elnyomod, hogy azt sem ismered fel, hogy elnyomod. “ Egyszerűen nem érint meg.”- mondod.

Hova kerül az elnyomott, letagadott érzés?

Az érzés nem tűnik el. Keresi útját…

• Kifelé tagadhatod, hogy nincs, de befelé utat törni magának. Olyan ez, mint a kukta. Ha van nyomás, annak távoznia kell. Sokan nem is sejtik, hogy a távozó nyomás testük felé pusztít. A keletkező nyomás feszültséget kelt. A feszültség pedig az izmok felé áramlik, amik megfeszülnek és idővel felgyűlnek. Változtat az anatómián- pont annyit, ami már fájdalom jeleket küld az agyba. Ideje valamit tenni. Ilyenkor keresed az orvosod, mész masszázsra, hogy valaki oldja már meg a feszülő, fájó derekad, nyakad… mert biztos elaludtad, meghúztad…

• A másik irány ahova a nyomás áramlik az a lelkünk, ahol a feszültség félelmet, később szorogást, pánikot, egyéb zavarokat okozhat.

Persze azt tanultuk, hogy mindez teljesen normális. Hisz sokan félünk nap-mint nap valamitől. És sokunknak fáj, feszül valami a testében.

 Igen, az érzelmek természetesek, de a következményeik NEM elhanyagolhatóak.

Mi lenne akkor a megoldás?

A pszihológia azt javasolja, hogy éljük meg az érzéseink. Ehhez először azonban újra kell ismerkednünk vele, hogy egyátalán mit érzünk. Majd hogy fejezzük ki?

Tanuljuk együtt újra az érzéseink és ismerjük fel a testi jeleit, mielőtt a fájdalom eluralkodik!

Együtt könnyebb! Keress bátran!