SODRÒDÀSOK - DÖNTÈSEK -FELELŐSSÉG

Sokszor olyan szellemi ès fizikai kihívásokat àllitunk magunk elè az életben, munkàban, edzèsen, amire nem vagyunk felkèszülve.

Hogy hol vannak a hatàraim ès tudok-e NEM-et mondani, az nem a vèletlen műve. Ha nem tanultad, màshogy neveltek, nem a te hibàd, ha túlterheled magad, majd ùgy èrzed màs miatt történt minden veled. Vagy ùgy èrzed, nem lett volna màs lehetőséged.

MOST IS VAN. Olvasol tovàbb, megèrtessz vagy legyintessz?

Èletemben kètszer voltam olyan egèszsègügyi helyzetben, amikor fontos döntèst kellett hozni.

21 èvesen, egy nyàr utàni edzèsen, ùj szőnyeges teremben pròbàltam behozni a nyàri pihi kimaradàsàt. Eredménye egy tèrdszalag szakadàs lett.

Mèg nem èrtettem a világot, sem a sajàt működèsem. A döntèst màsok hoztàk meg felettem. Másokra voltam utalva. De mivel màs utat nem ismertem, meg sem kèrdőjeleztem, nem is gondoltam bele minek mi a következménye.

Ma is eszembe jut, ahogy ültem ès az anesztes kereste a csigolyàmnàl hova szùrja be az èrzèstelenìtőt. Jòpàrszor pròbàlkozott. Azt gondoltam, hogy biztosra akar menni.

A dokinak egy külföldi tanulò jutott aznap a műtèthez. Azt gondoltam, hogy komolyan “egyedül “ fog műteni engem? Nekem elég fontos, hogy jò legyen a làbam! De mit tudtam volna tenni?

Ma màr lettek volna ötleteim! Pozitìv maradtam - közben tehetetlen. Ìgy legalább vègighallgattam a műtètem rèszleteit - a kalapàcsolàsok közepette.

Szerencsèm volt. A műtèt sikerült.

Elkerülhető lett volna a baleset? Igen.

Lett volna màs lehetőségem mint a műtét? Igen.

Lett volna lehetőségem különböző orvosok ès kezelèsek között vàlogatni? Igen.

Mièrt nem tettem? Sodròttam? Igen.

Kit szìdhattam volna, ha nem sikerül a műtét?

Az egèszsègügyet? Politikàt? Orvosokat? Edzőt? Teremtulajt? Szőnyeggyàrt? Cipőgyàrtòt? Munkàsokat? Bàrkit?

Persze egy fatàlis baleset èrt, rosszul lèptem ès elszakìtottam a tèrdszalagom.

“NEM TEHETEK RÒLA. Ìgy alakult.“ Biztos ez?

Hosszù volt a pszihològiai ùt, amìg màskèpp gondolkoztam ès èreztem! Bele kellett fektetnem az időm, energiàm, de megèrte!

Nèzzük mit gondolok ma, a mai tudàsommal ès felelősségem tudatàban!

Bemelegìtès? Kellett volna. De meleg volt a teremben, minek?
Fokozatos edzés? A tanàr biztos tudja kinek- mire van szüksége egy 20 fős csoportban. Ja nem. Erre nincs idő, se tudàs,hogy egyénileg tàmogasson.
Aprò sèrülèsek utàni rehab. Minek? Eb csont beforr. Magàtòl vissza is erősödik valahogy majd, nemde? Amùgy is véletlenül sèrülünk le.
Testem hatàrainak ismerete! Mindent kibìrok, majd kipihenem, ha lesz rà időm, a sìrban.
Testem, lelkem tisztelete. Önbecsülès, önèrtèkelès. Megfelelni a tömeg- vagy saját nyomàsomnak.
Vàlaszthattam volna edzettsègi szintemnek megfelelő edzèst? Igen.
Vagy fel is kèszülhettem volna rà? Azt hittem az a tanàr felelőssège csak, hogy jò kondiba legyek, legyünk.