„A csuklóm már megint fáj… és nagyon elegem van belőle.”

Először csak az ujjaim fáradtak el. Aztán a csuklóm kezdett fájni. Most meg már a könyököm és a vállam is sajog.

Cipelem a szatyrokat, emelgetem a gyereket, közben nyomom egész nap a gépet. Kattintok, pötyögök, intézek. Nincs megállás. És közben a kezem minden nap egy kicsit jobban tiltakozik. Mintha elege lenne. Nem múlik magától, nem jobb hiàba lazìtok.

Ínhüvelygyulladás? Tenisz könyök? Alagút szindróma? 

 Reggel alig bírom megfogni a kávésbögrét. A kézfejem zsibbad, égő, szúró érzés tör rám, és egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni.

Tudom, hogy ez nem normális, de mégis halogatom.

 „Majd holnap pihentetem.” 

„Majd ha kevesebb lesz a meló.” 

„Majd hétvégén szusszanok egyet.” 

De a fájdalom nem múlik el. Csak egyre rosszabb lesz.

Elegem van abból, hogy a fájdalom miatt nem tudok úgy dolgozni, sportolni, játszani a gyerekekkel, ahogy szeretnék. Hogy minden mozdulat kínzóvá válik, és a pihenés sem hoz már enyhülést.

Ha te is benne vagy ebben: 

Nem vagy gyenge, ha most lépsz! 

Ez nem arról szól, hogy egyedül kell küzdened! A tested jelez. Figyelj rá! 

Megérdemled, hogy ne fájjon. Hogy törődj magaddal.